Megnyugtat, kikapcsol, levezeti a feszültséget, kiéljük a szorongató érzéseket, és még sorolhatnám, mire jók még az álmok.
Ma éjszaka én pl. Babits Mihályról álmodtam. Iskolás álom volt, először érettségiztettem a diákokat, felügyelő tanár voltam, de aztán valahogy én lettem az érettségiző, s Babits-al kapcsolatos volt az egyik tétel, aminek valamiért nagyon örültem, és neki álltam kidolgozni.
Élénken él bennem az álom, olvasgatni kezdtem ezért a verseit, hiszen már rég volt dolgom vele, s legelőször ez a két sor fogott meg:
"Hajnalka volt az anyja - de ő e hajnal alkonya volt." Anyám nevére című verséből.
S hogy ennek mi a jelentősége az én életemben? Jó volt olvasni a sorait, egy-egy versénél érezni a dallamot, ahogy a zenét megszólaltatta bennem, s dallama miatt vissza fogok még térni hozzá, jó volt elolvasni az életrajzát újra, hogy mégis ki volt ő, hogyan élt, hiszen az iskolai tudás emléke kicsit megkopott
A szavak mágusa volt, odabűvölte őket egymás mellé, úgy, hogy odaszögezze a figyelmét annak, aki olvassa.
Jó érzés volt ismerni őt álmomban újra.
Az álmomnak talán nem is ez volt a jelentősége, nekem mégis sokat adott. Egyszerre vizsgáztam és vizsgáztattam. Felhívta a figyelmem egy költőre, aki már középiskolában is sokat adott, szerettem a verseit. S megmutatta, hogy a borús gondolatok között is mennyi fény, mennyi szín van, amin fel lehet kapaszkodni magasabb rezgésszámra, meglátva bennük a dallamot és a gyönyörűséget.
Azt mondják, ha repülni akarsz álmodban, napközben foglalkozz sokat a repüléssel, vedd körbe magad repüléssel kapcsolatos képekkel, emlékeztesd magad rá, amikor csak lehet.
Ha magasabb rezgésszámon akarsz élni, vedd észre a szépséget, mindenben, amiben csak lehet. Egy idő után keresned sem kell, magától észreveszed.